Végre-valahára elérkezett a péntek. Annyira vártam már! 4 előtt 10 perccel már a próbateremben voltam. Elhoztam a gitáromat is és éppen hangoltam, mikor nyílt az ajtó és belépett...
- Ken! - kiáltottam fel meglepettségemben - Mit keresel itt?
- Ezt én is kérdezhetném tőled. Ennyire tetszem neked, hogy már a próbáimra is be akarsz jönni?
- Mi? Itt próbál a bandád?
- Aha.
- Hát ez szupi, ugyanis mi is itt próbálunk - álltam fel.
- Látom már össze is ismerkedtetek! - lépett be Fred - Ő itt Ken, a másik gitárosunk. Ken, ő itt Tina, az új gitárosunk.
- Ismerjük egymást - mondtam - Ken az osztálytársam.
- Nagyszerű!
- De...de.. mégis mióta? - hüledezett Ken.
- Szerdán lépett be, mikor te szokás szerint, nem jöttél próbára - lépett be James - Hosszú sztori, de ha már osztálytársak vagytok, akkor a szünetekben megdumcsizhatjátok, de most már próbálni kell!
Ken tetőtől-talpig végigmért, mint akinek nagyot nőttem a szemében. A vállamra akasztottam a gitáromat, Fredre (ő a dobos) néztem, aki biccentett egyet, így Kennel elkezdtük a dalt. Észre sem vettem hogy eltelt az idő. Csomószor megálltunk, hogy javítgassunk a dalokon, így a próba végére már kívülről tudtam a dalok nagy részét. Próba után James és Fred valami osztálybulira siettek, így Kennel nekünk kellett rendet rakni.
- És mégis hogyan...? - láttam Kenen,hogy ez a kérdés már régóta megfogalmazódott benne. Elmeséltem neki a sztorit. Nem válaszolt csak nézett maga elé.
- Tudod, tényleg jó vagy! Örülök, hogy egy bandában játszhatunk - felelte végül.
- Egy dolgot kérhetek? - kérdeztem.
- Persze, mondd.
- Ne nyomulj rám, mert... nos... nem jössz be nekem úgy. Mint haver, úgy oké, de mint fiú... - mondtam zavartan.
- Értem, ne is mondd tovább - mosolygott - Én se gondoltam az egészet komolyan.
- Teeee, gonosz disznó! - löktem rajta egyet nevetve - Egyszer még visszakapod!
Kennel egészen a buszmegállóig szinte megállás nélkül beszélgettünk és nevettünk. Helyreállt a béke köztünk, minden tisztázódott és így egész kedves volt. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése