Nagyon izgultam. Első napom egy teljesen új suliban, egy teljesen új környezetben. Sosem ment nekem a beilleszkedés és ez valószínűleg most sem lesz másképp.
- Gyerünk öcskös - böktem meg Luke-ot - Nyomás az osztályterem! És jó légy!
- Ne érj hozzám! És mostantól kezdve nem ismerlek! - mordult egyet Luke, majd becaplatott a suliba.
Egy nagy sóhaj kíséretében én is a leendő osztálytermem felé vettem az irányt. Lassan beléptem. Minden tekintet felém fordult.
- Helló! - intettem zavartan. Most mit csináljak? Mutatkozzak be? Nagyon hülyén éreztem magam, szerencsére a belépő osztályfőnök mentette meg a helyzetet.
- Á, már látom, hogy összeismerkedtetek az új osztálytársatokkal. Ő itt Tina White. Tina mondanál magadról pár szót? - kérdezte Miss Cavendish.
Nagy nehezen kinyögtem magamból pár dolgot, hogy szeretek gitározni, énekelni és olvasni, stb. Ezek után Miss Cavendish a többiek lelkére kötötte, hogy valaki délután vezessen körbe a suliban, azzal elbúcsúzott tőlünk és rohant is órára. Amint kiment, mindenki folytatta azt, amit elkezdett, én meg ülőhely felé néztem. Az utolsó előtti sorban volt egy szabad pad, oda ültem le. Épp hogy csak letelepedtem, egy hangot hallottam.
- Mit csinálsz? Ez az én helyem évek óta!
Felpillantottam. Ken volt az.
- Bocsi, én nem tudtam, tudod új vagyok még, és...
- Ó! Te vagy az? Maradj csak nyugodtan! - azzal lehuppant mellém - Úgy látszik bejövök neked, hogy így kinyomoztad, hogy hova járok.
- De én nem is tudtam róla, hogy ide jársz, se azt, hogy itt ülsz.
- Ohó, ne is próbálj meg beetetni. De ha most megbocsátasz, egy pillanatra el kell mennem, mindjárt jövök! - azzal fel is pattant.
Helyére egy fekete hajú lány ült le.
- Szia! Kate vagyok. Látom Ken már megpróbált becserkészni.
- Hát ami azt illeti, szerdán már találkoztam vele a parkban és most meg azt hiszi, hogy miatta jöttem ide.
- Ne aggódj! - nevetett Kate - Ken minden új lánnyal eljátssza ezt. Tudja, hogy jóképű, ezért akar mindenkit elcsábítani. Ha van kedved, délután majd körbevezetlek, rendben?
- Oké, köszi.
Tanítás után mindenki ment a saját dolgára, kivéve Kate-et és Kent. Ken még mindig nem szállt le rólam és kezdett már kicsit nagyon idegesíteni, de úgy gondoltam talán kibírom még ezt a napot. Legfeljebb majd megkérem Miss Cavendish-t, hogy ültessen át más mellé. Kate a termeket mutatta meg, míg Ken a tanárokról papolt, hogy ennél így kell puskázni, a másiknál úgy, a harmadiknál meg nem lehet, mert úgy is észreveszi, úgyhogy ott nincs mese: be kell vágni az anyagot. Nem akartam neki mondani, hogy én utálok puskázni, mert puskázás közben csak úgy mardos a bűntudat, és mindig azon izgulok, hogy nehogy lebukjak.
Miután körbevezettek, elbúcsúztak, mert sietniük kellett, én még azonban bolyongtam egy kicsit, ugyanis Luke-kal úgy beszéltük meg, hogy az aulában találkozunk és együtt megyünk haza. De csak nem jött. Hirtelen beszélgetésre lettem figyelmes. Az egyik teremből szűrődött ki. Halkan közelebb mentem.
- Nem igaz! Már megint elfelejtette a próbát! Biztos valamelyik lányt hajkurássza megint. Nem tudom mért nem rúgtuk még ki eddig.
- Talán mert ő az egyetlen gitárosunk, azért! Mindegy kezdjük el, majd csak megjön! Játszd le CD-ről a gitár részt.
Felcsendült az első akkord. A dob és a szintetizátor is csatlakozott a gitárhoz. Nem tudom kik voltak, de nagyon jól játszottak, míg hallgattam őket, teljesen megfeledkeztem arról, hogy hol vagyok, csak a zenét hallottam. Fantasztikus volt. Észre sem vettem, hogy elhalkul a zene.
- ...akkor gyerünk, nincs így értelme az egésznek.
Úristen! Ezek ki fognak jönni! Mit gondolnak rólam, ha látják majd, hogy itt hallgatózok? Gyorsan el akartam menni, azonban a könyveim kicsúsztak a kezemből. Gyorsan lehajoltam, hogy felszedjem őket, de elkéstem. Az ajtó hirtelen kinyílt és két srác jelent meg.
- Ööö... Bocs, már itt sem vagyok... csak... hebegtem zavartan.
- Várj, segítek! - szólt az egyik. Barna haja és gyönyörű barna szemei voltak.
- Köszi - dadogtam.
Miután felszedtük a könyveket, épp indultam volna, de még visszaszóltam:
- Nagyon jól játszottatok! - de amint kimondtam rögtön meg is bántam. Elvörösödtem - Nem akartam én hallgatózni... csak... nagyon tetszett, én is gitározok és...
- Gitározol? - kapta fel a fejét az a fiú, aki segített - Lenne még egy gitárosra szükségünk. Milyen szinten gitározol?
- Nem tudom, hogy elég jól-e. De ha adtok egy kottát, lejátszom azt - feleltem.
- Rendben, gyere! - azzal visszafordultunk a terembe.Lepakoltam a cuccaimat, míg a fiúk elővették a gitárt és a kottát. Leültem, kezembe vettem a gitárt, végigpengettem a húrokat, hogy mindegyik tiszta-e és elkezdtem játszani. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de én mikor gitározni kezdek, akkor nem létezik semmi sem körülöttem, csak a zene meg én. Mikor befejeztem, a barna hajú srác ámulattal állt fel:
- Hihetetlen volt! Üdv a klubban! James vagyok, ő pedig itt Fred. Van még egy gitárosunk, csak ő most nincs itt.
- Tina vagyok, de szólíthattok Tiának is.
Egy ideig még próbálgattunk, majd összepakoltunk és elbúcsúztunk egymástól.
- A következő próba pénteken 4- kor lesz ugyanitt. Remélhetőleg akkor már mindannyian itt leszünk - mondta Fred - Jó voltál! Na csá!
- Szia, Fred! Szia James!
- Helló, Tia!
Elégedetten mentem haza. Egy álmom vált valóra: egy bandában gitározhatok! Szuper!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése